Mi a geofilozófia

Tudjuk, hogy a „filozófia” kifejezés etimológiája az ógörög „phileo” (szeretet) és a Sophia (bölcsesség) szavakból ered. Így hát, a szeretetet és a bölcsességet jelképezi. A phileo ige jelentése, a szeretet mellett még lehet a ‘törekvés’ is: törekvés a bölcsességre.

Püthagorasznak (Kr.e. 496–580) tulajdonítják a „filozófus” kifejezés bevezetését. Amikor Philus királya, Leon megkérdezte, hogy mi a foglalkozása, Püthagorasz azt mondta, hogy ő nem bölcs (sophos), hanem csak egy egyszerű filozófus (a bölcsesség kedvelője, arra törekvő).

Már jóval Püthagorasz előtt is sok lélek áhította a bölcsességet, férfiak és nők, akik nyughatatlanul kutatták a teremtés nagy rejtélyeinek a megfejtését: Valójában kik is vagyunk? Mi célból jöttünk erre a világra? Honnan származik a világegyetem? Honnan ered az élet? Áll-e valamiféle intelligencia a teljes teremtés mögött? Léteztünk-e a születés előtt? Fogunk-e létezni a halál után? A véletlen hozza az életünkbe az örömöket és a szerencsétlenségeket, avagy előre meghatározott sorsunk van?…

Ahogyan Jung mondta, „az ész önmagában nem elégséges” ehhez. Ezért pedig, ahogyan egy fa is sok magot ad, de ezek közül csak kevés csírázik ki és hoz gyümölcsöt, hasonlóképpen a bölcsességre törekvők közül is sokan vannak, akik valahol megrekedtek az úton, mert határt szabtak nekik az ész által elérhető ismeretek. Ez azért van, mert az ész az embert dogmákba, előítéletekbe, fogalmakba és elméletekbe zárja. Jó okkal mondta Goethe: „Fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld”.

Nagyon kevesen vannak azok, akiknek egy felsőbb filozófia segítségével sikerült megszabadulniuk az intellektus változó szeleitől, hogy aztán a tudatos tapasztalat segítségével érjék el az igazi Bölcsesség magaslatait. Ezen személyek között volt Konfuciusz, Buddha, Jézus, Salamon, Homérosz, Püthagorasz, Platón, Szókratész, Hermész Triszmegisztosz, Dante Alighieri stb.

Íme a filozófia két fajtája. A filozófia egyik fajtája az, amely ma létezik és holnap már nincs, mert azt, amit az elme ma fehérnek vél, holnap feketének fogja tartani. A másik filozófia pedig az, amely mindig is volt és mindig is lesz, megváltoztathatatlan és örök, tehát a századok múlásával nem változik. Az első, a szubjektív, amit behatárol a Sophia törekvőinek a megismerési képessége. A második, objektív és őszinte, a felébredt tudatra alapoz és képes komolyan megválaszolni minden kérdést, amit az ember feltesz.

Amikor mélyen tanulmányozzuk a mítoszok, hitek, legendák, szimbólumok, kultuszok stb. összességét a múlt nagy kultúráiban, felderenghet valami, ami nem pusztán véletlen egybeesés. A gondos, előítéletektől mentes tanulmányozás lehetővé tette, hogy felfedezzük a szoros kapcsolatot mindezek között; egy rejtélyes közös tényezőt, amely egyesíti őket. A tévedéstől való félelem nélkül jelenthetjük ki, hogy az ókor legjelesebb bölcsei hozzáfértek ahhoz a „philosophia perennis et universalis”-hoz, amelyet sokan kerestek, de csak nagyon kevesen találták meg.

Ez a transzcendentális filozófia képes átnyújtani az embernek a benső felébredés kulcsait, hogy elérhesse az élet és a halál nagy misztériumait, amely nem egy bizonyos népnek a kiváltsága, vagy egy bizonyos hitnek, egy adott kultúrának, hiszen a jelenléte a földteke minden sarkában megfigyelhető a századok során mindvégig. Ez Gaia egyetemes filozófiája, azé az istennőé, aki a görög mitológiában a Földet jelképezi, és akinek a nevéből ered a „Geo” szó. Ezt jelképezi számunkra a Geo-filozófia, amellyel mi elneveztük a Föld egyetemes filozófiáját, mert az jelen van világunk minden kultúrájában, és egyetlen ága sem kizárólagos (a különböző kultúrákban).

A Geofilozófia ellentétben áll a merően spekulatív filozófiával, mert, ahogyan az imént már elmondtuk, kijelenti, hogy létezik egy erő, amely az elme felett áll, ami az emberi lény Tudatára alapozva képes őt minden képzeletet felülmúló határokig vezetni. Amíg az elme érvel, a tudat megért. Amíg az elme vizsgálódik, a tudat felfog.

A Geofilozófia nem azonosul egyetlen vallási ideológiával sem, mert a világon található minden hitben és vallásban felismeri azt, hogy ezek őszintén az igazság és az örök filozófia alapelemeit keresik.

A Geofilozófia kijelenti, hogy képtelenség kívül keresni azt, amit az ember onmagában hordoz. Ezzel összecseng az, amit Jung mond: „Aki kifelé tekint, álmodik. Aki viszont a bensőjébe tekint, az felébred”.

A Geofilozófia nem kíván senkit sem arra tanítani, hogy mit gondoljon, mivel megérti azt, hogy bármely dogmatizmus rabságba dönti az emberi lényt. Ezzel szemben bátorítja a velünk született szabad akaratot, az elmélkedést és az ítélőképesség gyakorlását, amelyek megtalálhatók az emberben.

A Geofilozófia állítja, hogy nincs nemesebb és helyesebb ügy, mint választ találni azon kérdésekre, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és merre tartunk. Jogunkban áll és nem eretnekség megismerni a Teremtő arkánumait, ez így igaz és így is van megírva: „Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.” (Péld. 25,2).

Engedje meg a kedves olvasó, hogy ezt a részt egy jeles filozófus szavaival zárjuk:

„A bölcsesség olyan erős, mint egy évezredes szikla, és olyan forró, mint a perzselő tűz. Amikor az ember birtokolja, ellenállóvá válik minden hétköznapisággal szemben, és szilárdságra tesz szert az emberi sors váratlan változásai előtt.”

Posside sapientiam, quia auro melior est

«A bölcsességgel megtelni értékesebb, mint aranyat birtokolni.»

Lásd még

Az AGEAC digitális magazinja

Az AGEAC rádiója

Az AGEAC alapítója

Az AGEAC kiadványok