Üdvözlő üzenet

Tisztelt kutató barátunk, az AGEAC üdvözöl az indiai Dnyána, a görög Szófia, az évezredes Ismeret világában, amelyet a múlt minden nagy kultúrája ismert. Ez egy feltáró tudás, amely lehetővé teszi az embernek, hogy megismerje a saját létezésének eredendő okát…

Jelenleg a Bölcsesség szentélyének az előcsarnokában állsz, azon szentélynél, ahol olyan emberek tanultak és gyakoroltak, mint Konfucius, Buddha, Jézus, Salamon, Homérosz, Püthagorasz, Platón, Szókratész, Hermész Triszmegisztosz, Dante Alighieri stb.

Az előtted álló út rendkívül hálás, viszont tudnod kell, hogy nem bizonyul könnyűnek, mert áhítani a bölcsességet egyvalami, viszont teljesen más dolog egy egész életen át kitartani a bölcsesség kutatásában, ameddig végül meg nem találjuk azt.

Két nagy akadály áll előttünk, amit le kell győznünk:

1. Egyfelől az élet által felkínált - szükséges avagy szükségtelen - lehetőségek és benyomások körhintája, amelyek együttesen kisajátíthatják a férfiak és a nők idejét.

2. Másfelől a tanítások széles választéka, amelyek közül számos kapcsolódik a jóság, a szabadság, a boldogság stb. eszméihez, viszont amelyek mély kétségeket keltenek bennünk, mert nem tudjuk, hogy melyik tanítás képezi részét az igazságnak.

Ám ezen akadályok leküzdéséhez emlékeznünk kell még két másik nagyon fontos dologra:

1. Élni csak azért, hogy éljünk, anélkül hogy megpróbálnánk önmagunknak megválaszolni, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk, mi a lét célja – ezzel voltaképpen szemeinket továbbra is lehunyva élünk, és azokat soha nem is akarjuk kinyitni. Tegyétek a kezeteket a szívetekre, és válaszoljatok önmagatoknak: Van-e az életben szomorúbb dolog, mint azt akarni, hogy sötétben maradjunk?

2. Csakis egy gyakorlati ismeret teszi lehetővé a tanulónak azt, hogy önmaga is ellenőrizze az alapelveket és a kijelentéseket, amelyek képesek kivezetni bennünket az elméletek zavaros labirintusából. Az az ismeret, amelyben nincs benne a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazás, az nem más, mint holmi gondolati akrobatamutatvány, amely sehová sem vezet.

Ha azonban te, becses olvasó, azért érkeztél ide, mert a Bölcsesség édes a lelkednek, és úgy hiszed, hogy az életben van még valami más is a születésen, a növekedésen, az öregedésen és a halálon kívül, akkor arra invitálunk, hogy ragadd meg a hited pajzsát és menj határozott léptekkel, legyen az a szél irányában, vagy minden szél ellenében… Azonban mindig emlékezz rá: « Sok mindent meg sem próbálunk elvégezni, mert nehéz, de csak azért nehéz, mert meg sem próbáljuk». Seneca

Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est

«Egyetlen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart.»

Kik vagyunk

Az Antropológiai és Kulturális Tanulmányok Geofilozófiai Egyesülete egy humanista, filozófiai és antropológiai egyesület, amelynek a célja az, hogy kutassa az értékeket, amelyek a múlt valamennyi népének a hagyományaiban, a néphagyományában, a mitológiájában, a filozófiájában, a művészetében, a szokásaiban és a hiteiben megtalálhatóak, hogy ezekből kivonhassa azokat az alapelveket és értékeket, amelyek lehetővé teszik a modern ember számára, hogy tudatosabban és intelligensebben éljen.

Az AGEAC szervezetet 1989-ben Spanyolországban alapították, amely mára már egy öt kontinensen és több mint negyven országban jelenlévő nemzetközi intézmény, amelynek a tagjai széles szakmai körből kerülnek ki, de mindannyiukat érdekli a múlt nagy egyetemes tanításainak a kutatása és aktualizálása.

Az AGEAC nem követ haszonszerző célokat, ennélfogva a társadalmi és az anyagi helyzetétől függetlenül bármely ember részt vehet a tanfolyamain és a kutatásaiban.

Habár az AGEAC az emberi kultúra számos oldala közül tanulmányozza a világon jelen levő különböző vallásokat is, az egyesületünk nem jelképez egyetlen vallást sem. Az AGEAC tiszteletben tartja a tagjainak az egyéni hitét, a tanfolyamain különféle hiteket és filozófiákat valló személyek vesznek részt.

Tevékenységeink

Azért, hogy az AGEAC megfelelően teljesíthesse a kitűzött céljait és szándékait, időszakosan különféle tevékenységeket folytat, amelyek közé tartoznak például a következők:

1. Olyan művek kiadása, amelyek az emberi lény átfogó fejlődéséhez és az egyetemes ismerethez tartozó minden témát magukba foglalnak.

2. Országos és nemzetközi kulturális szervezetekkel baráti megállapodásokat és egyezményeket köt és így kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak.

3. Az antropológiai, filozófiai és misztikus kutatásai alapján gyakorlatokat és eljárásokat alkalmaz, amelyek hozzájárulnak az ember bensőjében a Természetnek és a Kozmosznak az objektívebb megértéséhez, úgy, ahogyan azt a múlt nagy kultúráinak ősi tudományai tanították.

4. Időről időre előadásokat, kongresszusokat, találkozókat, értekezleteket és összejöveteleket szervez országos és nemzetközi szinteken.

5. Kutatja és tanulmányozza a más-más helyszínen és korban megjelent, különféle áramlatokhoz tartozó híres személyeknek a filozófiai, misztikus, tudományos és művészi gondolkodását.

6. Tanfolyamokat és szemináriumokat szervez, hogy az említett ismereteket terjessze.

Mivelhogy az intézményünk a személyek szabad akaratának a tiszteletben tartásán alapszik, az AGEAC tagjai által megvalósított tevékenységek minden esetben önkéntes alapon történnek.

Az AGEAC számos országban van jelen kulturális intézményként, illetve működése során különféle nemzetközi rendezvényeket szervezett már, úgy mint:

• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, Bécs, Ausztria, 1990.
• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, New York, 1992.
• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, Quebec, Kanada, 2000.
• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, Brassó, Románia, 2004.
• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, Agra, India, 2008.
• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, Foz do Iguaçu, Brazília, 2012.
• Nemzetközi Gnosztikus Kongresszus, Sao Paulo, Brazília, 2019.

Végezetül pedig, az igazságot tiszteletben tartva, méltóságteljesen kijelentjük, hogy az AGEAC -nak egyetlen célja van: kutatni, illetve komolyan és tudományos szigorral megosztani minden idők egyetemes bölcsességét testvérünkkel, az emberrel, azt az ismeretet, amely lehetővé teszi a modern ember számára, hogy emberibb, tudatosabb és következésképpen transzcendentálisabb rálátása legyen a saját létére.

Mi a geofilozófia

Tudjuk, hogy a „filozófia” kifejezés etimológiája az ógörög „phileo” (szeretet) és a Sophia (bölcsesség) szavakból ered. Így hát, a szeretetet és a bölcsességet jelképezi. A phileo ige jelentése, a szeretet mellett még lehet a ‘törekvés’ is: törekvés a bölcsességre.

Püthagorasznak (Kr.e. 496–580) tulajdonítják a „filozófus” kifejezés bevezetését. Amikor Philus királya, Leon megkérdezte, hogy mi a foglalkozása, Püthagorasz azt mondta, hogy ő nem bölcs (sophos), hanem csak egy egyszerű filozófus (a bölcsesség kedvelője, arra törekvő).

Már jóval Püthagorasz előtt is sok lélek áhította a bölcsességet, férfiak és nők, akik nyughatatlanul kutatták a teremtés nagy rejtélyeinek a megfejtését: Valójában kik is vagyunk? Mi célból jöttünk erre a világra? Honnan származik a világegyetem? Honnan ered az élet? Áll-e valamiféle intelligencia a teljes teremtés mögött? Léteztünk-e a születés előtt? Fogunk-e létezni a halál után? A véletlen hozza az életünkbe az örömöket és a szerencsétlenségeket, avagy előre meghatározott sorsunk van?…

Ahogyan Jung mondta, „az ész önmagában nem elégséges” ehhez. Ezért pedig, ahogyan egy fa is sok magot ad, de ezek közül csak kevés csírázik ki és hoz gyümölcsöt, hasonlóképpen a bölcsességre törekvők közül is sokan vannak, akik valahol megrekedtek az úton, mert határt szabtak nekik az ész által elérhető ismeretek. Ez azért van, mert az ész az embert dogmákba, előítéletekbe, fogalmakba és elméletekbe zárja. Jó okkal mondta Goethe: „Fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld”.

Nagyon kevesen vannak azok, akiknek egy felsőbb filozófia segítségével sikerült megszabadulniuk az intellektus változó szeleitől, hogy aztán a tudatos tapasztalat segítségével érjék el az igazi Bölcsesség magaslatait. Ezen személyek között volt Konfuciusz, Buddha, Jézus, Salamon, Homérosz, Püthagorasz, Platón, Szókratész, Hermész Triszmegisztosz, Dante Alighieri stb.

Íme a filozófia két fajtája. A filozófia egyik fajtája az, amely ma létezik és holnap már nincs, mert azt, amit az elme ma fehérnek vél, holnap feketének fogja tartani. A másik filozófia pedig az, amely mindig is volt és mindig is lesz, megváltoztathatatlan és örök, tehát a századok múlásával nem változik. Az első, a szubjektív, amit behatárol a Sophia törekvőinek a megismerési képessége. A második, objektív és őszinte, a felébredt tudatra alapoz és képes komolyan megválaszolni minden kérdést, amit az ember feltesz.

Amikor mélyen tanulmányozzuk a mítoszok, hitek, legendák, szimbólumok, kultuszok stb. összességét a múlt nagy kultúráiban, felderenghet valami, ami nem pusztán véletlen egybeesés. A gondos, előítéletektől mentes tanulmányozás lehetővé tette, hogy felfedezzük a szoros kapcsolatot mindezek között; egy rejtélyes közös tényezőt, amely egyesíti őket. A tévedéstől való félelem nélkül jelenthetjük ki, hogy az ókor legjelesebb bölcsei hozzáfértek ahhoz a „philosophia perennis et universalis”-hoz, amelyet sokan kerestek, de csak nagyon kevesen találták meg.

Ez a transzcendentális filozófia képes átnyújtani az embernek a benső felébredés kulcsait, hogy elérhesse az élet és a halál nagy misztériumait, amely nem egy bizonyos népnek a kiváltsága, vagy egy bizonyos hitnek, egy adott kultúrának, hiszen a jelenléte a földteke minden sarkában megfigyelhető a századok során mindvégig. Ez Gaia egyetemes filozófiája, azé az istennőé, aki a görög mitológiában a Földet jelképezi, és akinek a nevéből ered a „Geo” szó. Ezt jelképezi számunkra a Geo-filozófia, amellyel mi elneveztük a Föld egyetemes filozófiáját, mert az jelen van világunk minden kultúrájában, és egyetlen ága sem kizárólagos (a különböző kultúrákban).

A Geofilozófia ellentétben áll a merően spekulatív filozófiával, mert, ahogyan az imént már elmondtuk, kijelenti, hogy létezik egy erő, amely az elme felett áll, ami az emberi lény Tudatára alapozva képes őt minden képzeletet felülmúló határokig vezetni. Amíg az elme érvel, a tudat megért. Amíg az elme vizsgálódik, a tudat felfog.

A Geofilozófia nem azonosul egyetlen vallási ideológiával sem, mert a világon található minden hitben és vallásban felismeri azt, hogy ezek őszintén az igazság és az örök filozófia alapelemeit keresik.

A Geofilozófia kijelenti, hogy képtelenség kívül keresni azt, amit az ember onmagában hordoz. Ezzel összecseng az, amit Jung mond: „Aki kifelé tekint, álmodik. Aki viszont a bensőjébe tekint, az felébred”.

A Geofilozófia nem kíván senkit sem arra tanítani, hogy mit gondoljon, mivel megérti azt, hogy bármely dogmatizmus rabságba dönti az emberi lényt. Ezzel szemben bátorítja a velünk született szabad akaratot, az elmélkedést és az ítélőképesség gyakorlását, amelyek megtalálhatók az emberben.

A Geofilozófia állítja, hogy nincs nemesebb és helyesebb ügy, mint választ találni azon kérdésekre, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és merre tartunk. Jogunkban áll és nem eretnekség megismerni a Teremtő arkánumait, ez így igaz és így is van megírva: „Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.” (Péld. 25,2).

Engedje meg a kedves olvasó, hogy ezt a részt egy jeles filozófus szavaival zárjuk:

„A bölcsesség olyan erős, mint egy évezredes szikla, és olyan forró, mint a perzselő tűz. Amikor az ember birtokolja, ellenállóvá válik minden hétköznapisággal szemben, és szilárdságra tesz szert az emberi sors váratlan változásai előtt.”

Posside sapientiam, quia auro melior est

«A bölcsességgel megtelni értékesebb, mint aranyat birtokolni.»

Ismerd meg önmagad

Figyelmeztetlek, te, aki kívül vagy. Ó, te, aki a természet arkánumait kívánod fürkészni, ha nem találod meg önmagadban azt, amit keresel, akkor kívül sem fogod megtalálni! Ha figyelmen kívül hagyod a saját házadnak a kiválóságát, akkor hogyan is szeretnél más kitűnőségekre bukkanni? Titkon benned rejlik a kincsek kincse. Ismerd meg önmagad, és megismered a világegyetemet és az isteneket!. (Felirat Apollón templomán, Parnasszosz-hegy, Görögország; Kr.e. 2500)

Bizonyos, hogyha nem találjuk meg önmagunkban azt, amit keresünk, akkor azt soha nem találhatjuk meg kívül. Jó okkal mondta Szókratész: „Csakis a befelé vezető ismeret lehet igazi ismeret”.

Korunkban minden arra ösztönöz, hogy kifelé forduljunk, hogy örvendjünk az élet által felkínált élményeknek, hogy a világ új urának hódoljunk, ami a hedonizmus… közben pedig megfeledkeztünk a legfontosabbról: önmagunkról.

Nevetünk és sírunk, bátrak vagyunk és félünk, szeretünk és gyűlölünk… és mindezt anélkül, hogy felfognánk a titkos mozgatórugót, amely ezekre késztet. Azt hisszük, hogy ismerjük önmagunkat, de valójában mit is ismerünk önmagunkból? A nevünket mások adták nekünk. A testünket kölcsönkaptuk. Az ismereteinket elsajátítottuk. De akkor kik is vagyunk?

Van-e az életben szomorúbb annál, mint a bölcsőtől a sírig úgy jutni el, hogy végig figyelmen kívül hagyjuk, hogy kik vagyunk és miért jöttünk a világra? Tragikus annak a léte, aki úgy hal meg, hogy nem ismerte meg az életének az okát…

Mindenki azt hiszi, hogy ismeri önmagát, de még csak távolról sem sejti, hogy ő nem „egy”, hanem „sokaság”. Az önmagunk előtt színlelt egyéniség sokszorossággá válik. Olyanok vagyunk, mint egy emberekkel teli hajó, ahol minden utas meg akarja ragadni a kormányt, hogy a saját akarata szerint irányítsa a hajót.

Egy hölgynek örök szerelmet esküdő ÉN-nek a helyébe egy másik ÉN lép, amelyik az oltár előtt elhagyja, hogy megszökjön egy másikkal. A hazájának hűséget esküdő ÉN-t felváltja egy másik, amelyik a titkokat a legtöbbet ígérőnek adja el. Az ÉN-t, amelyik a tömegnek átlátható kormányt ígér, felváltja egy másik, amelyik mocskos pénzekhez nyúl. A ma Istent imádó ÉN-t egy kis idő múltán felváltja egy másik, teljesen szkeptikus.

A „sokaság tanát” tagadni naiv hiba lenne, mert egyáltalán nem lehet megcáfolni a mindannyiunkban meglévő benső ellentmondásokat.

Ha egy tükörben megnézhetnénk az egész testünket, olyannak, amilyenek vagyunk, akkor magunk is közvetlenül fedeznénk fel „a sokaság ezen tanát”.

Ha valódi egyéniséggel rendelkeznénk, ha egységgel rendelkeznénk a sokszorosság helyett, akkor folytonosság lenne a céljainkban, éber lenne a tudatunk, rendelkeznénk állandósággal, akarattal…

Meg kell ismernünk önmagunkat, hogy a feleslegeset eltávolíthassuk és elnyerhessük azt, ami hiányzik belőlünk, feltéve hogy el szeretnénk hagyni a csalóka és közönséges világot, amelyben élünk, és elmerülni az élet nagy óceánjában, ami maga a Valóság, túl a testen, az érzelmeken és az elmén.

«Önmagad alázatos megismerése biztosabb út Istenhez, mint a tudomány útja” – hangsúlyozta Kempis Tamás. „Van, ki szomorkodik saját ostobasága miatt. De ő többé már nem ostoba; ám ostoba, ki intelligensnek tartja magát anélkül, hogy megismerte önmagát.» – mondta maga Buddha.

Ehhez a ponthoz érve, a kedves olvasó minden bizonnyal felteszi a kérdést: hogyan vihetem végbe ezt a belső átváltozást? Hogyan érhetem el a tudat felébresztését?… Engedjük meg, hogy maga C.G. Jung vessen fényt erre az érdekes kérdésre:

Ennek az átváltozásnak a létrejöttéhez alapvető a circumbulatio, vagyis a teremtő átalakulás helyett kizárólag a középpontra összpontosítani. Ebben a folyamatban “belénkharapnak” az állatok, azaz ki kell tegyük magunkat a tudattalan állati impulzusainak, de anélkül hogy azonosulnánk azokkal, és anélkül, hogy “elfutnánk”, mert ha elfutunk a tudattalan elől, akkor az eljárás célja illúzió marad. Tovább kell haladnunk, vagyis ez esetben az önmegfigyeléssel elkezdett folyamatot meg kell élnünk minden veszély közepette, és a lehető legjobb megértés segítségével a tudatoshoz kell csatolnunk azt. (Pszichológia és Alkímia).

Ezek a harapós állatok kétségkívül a magunkban hordozott vágynak az állatai, ahogyan keleten nevezik: a “pszichológiai aggregátumok”, a kísérleti pszichológia “ÉN-jei”, a különböző hitekben a hibák és gyengeségek. Éles fogaikkal ezek a benső húsunkba marnak, hogy kiszipolyozzák a mentális, az érzelmi vagy az akarati energiánkat. Ahogyan Jung is rámutat, ezen fenevadak elől elmenekülve nem változunk meg. Éppen ellenkezőleg, azt kell tennünk, hogy megfigyeljük őket, pontosan úgy, ahogyan a rendőrség megfigyeli a betörőt, aki egy háznál ólálkodik, és arra várnak, hogy elkövesse a bűncselekményt, hogy tetten érhessék.

Az Önmegfigyelés az alap. Aki nem figyeli meg, az nem ismeri meg önmagát, és aki nem ismeri meg önmagát, az nem változhat meg.

Amint gyakoroljuk a belső önmegfigyelést, önmagunkban elkezdünk felfedezni számos “ÉN-t”,amelyek a saját személyiségünkben élnek.

A benső önmegfigyelés érzéke az emberi lényekben el van sorvadva, viszont gyakorolva, pillanatról pillanatra megfigyelve önmagunkat, az említett érzék fokozatosan ki fog fejlődni.

Amint a folyamatos használatnak köszönhetően az önmegfigyelés érzéke fejlődik, egyre inkább képesek leszünk arra, hogy közvetlenül érzékeljük azokat az ÉN-eket, amelyeknek a létezéséről soha, semmilyen információnk sem volt.

Téves fogalmakat alkottunk önmagunkról… Sok dologról úgy hisszük, hogy nincs meg bennünk, pedig megvan, és sok olyan dolog, amiről azt hisszük, hogy megvan, nincs meg. Sok olyan tulajdonságról hisszük, hogy rendelkezünk vele, amelyekkel valójában nem rendelkezünk, és számos erény van, amellyel bírunk, de igazából figyelmen kívül hagyjuk azokat.

Olyan, szomorú személyek vagyunk, akikről Platón a barlanghasonlatában beszél. Olyan egyének, akiket fogva tartanak a láncok, akik valóságosnak gondolják a közöttük és a ragyogó tűz között felsorakozó tárgyaknak az árnyékát. Amit mi valóságnak hiszünk, az merő illúzió.

Le kell tépnünk az ÉN láncait, hogy felébreszthessük a tudatot, és hogy megérinthessük az élet és a halál a nagy valóságait.

Számos szent szöveg beszél a felébredés szükségességéről, azonban egyik sem magyarázza meg világosan, hogy miként is lehet ezt megtenni.

Ahhoz, hogy a tudatot kimozdítsuk az álmából, az első lépés kétségkívül a mély önmegfigyelés. Csakis ezáltal ismerhetjük meg az egyes ÉN-ek működéseit, érdekeit, élvezeteit, vonzalmait stb., illetve a következményeket, amiket ezek bennünk és másokban kiváltanak. Viszont bizonyos, hogy az önmegfigyelés önmagában nem minden. A megvilágosodáshoz vezető út megköveteli tőlünk a megfigyelteknek a megértését és az eltávolítását. Ez azonban, kedves olvasó egy olyan téma, amelyet más körülmények között kell elkezdeni, amelyre a tanfolyamaink nyújtanak lehetőséget…

Végül pedig, a türelmes olvasó engedje meg, hogy az Ébredés tudományának ezt az első fejezetét Szent Ágoston egyik bölcsességével zárjuk:

NOLI FORAS IRE, IN TEIPSUM REDDI; IN INTERIORE HOMINE HABITAT VERITAS

«Ne kifelé menj, hanem önmagadba lépj be: az igazság a belső emberben lakozik.»

Az antropológia jelentősége

Az „antropológia” kifejezés a görög „antroposz” (ember) és „logosz” (értekezés) szavakból ered. Ennek a csodálatos tudománynak a megnevezése így hát a következő kifejezésekkel írható le: az ember tanulmánya.

A pszichoanalitikus antropológia egy olyan alapvető tudomány, ahol a filozófia mellett olyan kérdéseket tudunk megfejteni, mint például: Kik vagyunk? Miért létezünk? Honnan jöttünk ide? Mi az élet értelme? Hova kerülünk, miután meghaltunk? Stb., stb., stb…

Az egyesületünk ezért száz százalékban egy antropológiai intézmény, ugyanakkor a filozófia igazi szerelmese, az évszázadok alatt kibontakozott minden humanista gondolatával együtt.

HOMO NOSCE TE IPSUM – jelentették ki a görögök Delphoi templomának a homlokzatán, az élet és a halál misztériuma felfedezésének a szükségességére utalva, amely az igazi filozófia végcélja.

Ebben áll a kutatás a mi tanulmányainkban, és ezért alapozunk az Antropológiára és az egyetemes Filozófiára. Az AGEAC célja, hogy a tagjait elvezesse az erkölcsi, az etikai, a mentális, a pszichológiai és a társadalmi teljességhez. Ez a teljesség lehetővé teszi az emberi lény számára, hogy egy felsőbb nézőpontból értékelje önmagát, és következésképpen, úgyszintén értékelje a saját környezetét, a társait és magát az életet, annak minden megnyilvánulásában.

Tiszteljük mindazokat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az Antropológiát a dialektikus materializmus szövetségesévé alakítják, habár intézménykéntmi nem osztjuk véleményüket. A humanizmus kedvelőivel együtt úgy véljük, hogy az antropológiát nem lehet egy tisztán intellektuális értelmezésnek alávetni, hisz ez az őseink ránk hagyott öröksége. Ezért pedig idézzük most dr. Samael Aun Weort:

Ha meg akarjuk ismerni a profán antropológiának az eredményeit – elnézést a hasonlatért –, akkor engedjünk szabadon egy laboratóriumban egy majmot, egy főemlőst, avagy egy hosszú farkú majmot, majd figyeljük meg, hogy mi történik. A mexikói kódexek, az egyiptomi papiruszok, az asszír tekercsek, a holt-tengeri tekercsek, a különös pergamenek, ahogyan az ősi templomok is, a szent monolitok, a régi hieroglifák, a piramisok, az évezredes sírboltok stb., a maguk mélységével olyan metafizikai jelentést hordoznak, amely teljesen kívül esik azon a szó szerinti értelmezésen, amelynek mindig is pusztán intellektuális magyarázó értéke volt, semmi több.

Intézményünk magát azon jeles igazságok visszaállítójának tartja, amelyek az idők során azt a kulturális örökséget képezték, amely az emberi társadalomból egy olyan transzcendentális és transzcendens egységet képez, ami igazolja a saját létét.

Kedves olvasó, végezetül a következőket jelentjük ki:

«Az egyetlen tökéletes kultusz, amellyel Istent magasztalhatjuk, maga az Igazság. Istennek azon Királysága, amelynek az eljöveteléért nap mint nap hazug nyelvek milliói imádkoznak gépiesen nem más, mint az Igazság Királysága» –Unamuno–.

Tanulmányaink alappillérei

Tudva azt, hogy az ember a történelem során mindig átadta a tudást, ám nem csupán a toll, de az ecset formájában is (ahogy ezt a nagy festőművészek tartják), faragva a követ, avagy a fizika és a matematika tudományos képleteit kutatva, a mi tanulmányaink ehhez hasonlatosan az ismeret ezen négy nagy alappillérén nyugszanak: Filozófia, Művészet, Vallás és Tudomány.

Annak érdekében, hogy rálelhessünk a filozófia ismeretének legjobb dolgaira, az emberiség olyan jeles gondolkodóit tanulmányozzuk, mint Konfúciusz, Epikurosz, Epheszoszi Hérakleitosz, Carl Gustav Jung, Immanuel Kant, Lao-Tse, Platón,Seneca, Szókaratész és sokan mások.

A zenében is számos olyan üzenet rejlik, melyeket ha valóban megértünk, akkor segítenek az emberi lénynek mind pszichológiai, mind spirituális szinteken kibontakozni. Da Vinci Mona Lisája, a Középkor alkímiai értekezései, a világ minden pontján megtalálható piramisok, a gótikus katedrálisok, Beethoven, Mozart, Liszt, Richard Wagner zenéje, az egyetemes irodalom művei (Homérosz Iliásza, Az Isteni Színjáték Dantétól…), az emberi történelem művészetének nagy műalkotásaiból csupán néhány, amelyeket tanulmányozunk.

A történelem során felbukkanó nagy világvallásokban azon nagy lelki, spirituális vezetők, mint Jézus Krisztus, Gautama Sziddhárta Buddha, Kempis Tamás…, mindig ugyanazt az üzenetet törekedtek követőiknek közvetíteni. Ezért hát igen bölcs dolog a világvallások összehasonlító vizsgálata. A Kereszténység, a Taoizmus, a Buddhizmus, stb. olyan üzeneteket és tanácsokat hordoznak, melyeket még ebben a modern világban is megéri tanulmányozni és elemezni.

Annak érdekében, hogy jobban megértsük azt a világot, amelyben élünk, elengedhetetlen azon tudományágak tanulmányozása, amelyek nagyon hasznosak és érdekesek: a relativitáselmélet, a maják Matematikája, az Asztrológia fogalmai, stb.

Alapelveink

1. Tudva azt, hogy az emberi szabadság az ismeret oszlopaira támaszkodik, az AGEAC mindig arra törekszik, hogy az emberi bölcsességből táplálkozzon, amely különböző korokban és különböző földrajzi helyeken nyilvánult meg, és emellett megértve, hogy az igazság nem lehet a kiváltsága egy népnek, vallásnak vagy kultúrának, ugyanakkor jelen van mindezekben.

2. Az AGEAC nem tolerál semmiféle doktrinális fanatizmust, illetve a tevékenységeivel nem támogatja semmiféle személyiségi kultusz a kiépítését sem.

3. Az AGEAC ragaszkodik a személyek szabad akaratát alapelvként tiszteletben tartani, felszólalva mindenféle dogmatizmus ellen, amely az emberi lényt rabságba döntené.

4. Az Egyesület teljesen politikamentesként határozza meg önmagát, következésképpen az AGEAC sem a tanításaival, sem a tevékenységével nem fog egyetlen politikai irányzatot sem támogatni.

5. Az Egyesület egyetlen, konkrét vallási ideológiát sem tart magáénak. Ám mindenek felett támogatja a világ minden hitének és vallásának a tanulmányozását, mert mindegyikben felismeri az igazság őszinte kutatását.

6. Az AGEAC mindig is filantropikus intézmény volt és lesz, amely elsősorban a tagjai részéről érkező önkéntes adományok útján tartja fenn magát, és soha nem lesz célja a profit vagy a javak felhalmozása.

7. Az intézményünk tiszteletben tartja és mindig is tiszteletben fogja tartani a szabad emberi gondolkodást. Ebből az okból kifolyólag az AGEAC doktrinális posztulátumait szabadon elfogadhatja vagy elutasíthatja bármelyik tagja.

8. Humanista egyesületként az AGEAC semmiképpen sem kíván térítői tevékenységet folytatni, mivel az igazság szeretetének önmagától kell megszületnie az emberek szívében, nem pedig kényszer hatására.

Lásd még

Az AGEAC digitális magazinja

Az AGEAC rádiója

Az AGEAC alapítója

Az AGEAC kiadványok